22 évesen egy színész-, modell és statiszta ügynökségnél kezdtem el dolgozni. Akkor még eszembe sem jutott, hogy van kellemesebb időtöltés is, mint modell lányokat fotózni és videózni. Ez a gondolatom azóta sem változott, de rájöttem, hogy ezt nem csinálhatom életem végéig. Keresnem kellett tehát valami komolyabb munkát. Ekkor találtunk egymásra a DekoRatioval, és végre azt csinálhatom, amit már 2 éves korom óta imádok. Matricákat ragasztgatok mindenre. Csak most már nem a rágógumik papírjaiból...

Szeretem ha a terek régi és modern tárgyakkal vannak vegyítve. Egyensúlyba hozzák az érzéseket. Furcsák, ezért felkavarnak, közben az egymáshoz illő szépségük harmóniát áraszt. Észrevenni a szépet és megpihenni benne, ez az ami boldoggá tesz.

Szerintem fontos, hogy ne vegyük magunkat - túl - komolyan. Így a problémák kezelése is könnyebb lesz. Take it easy. Relax. Hivatásom megoldások keresése különböző feladatokra. Ezt szeretem csinálni, mindig is ezzel foglalkoztam. Szeretek embereknek segíteni, nem csak a munka területén, sőt! És a rózsaszín ingeket is szeretem. Ja és Emil szerint nekem a legjobb; arany életem van; tele vagyok lóvéval; és azt csinálom, amit mondanak... Ja, és életem legrosszabb üzleti döntése volt, amikor alapítótársamnak eladtam a Dekorban lévő üzletrészem. :)

Az élet nem nehéz, csak nincs fogása. 

Én egy tradicionális japán harcművészetekre kiképzett ninja vagyok. Szakterületem a beszivárgás és a nehezen hozzáférhető célpontok gyors, fájdalommentes likvidálása, de valahogy itt ragadtam és most névjegykártya készítőként dolgozom. Tervezem, kinyomtatom és feldarabolom a névjegykártyákat. A darabolás része kicsit emlékeztet a régi időkre. Ebben állítólag én vagyok a legügyesebb az egész vidéken. Szeretek vékony kék vonalakat húzni és elmélkedni az élet nagy dolgairól. Fontos tudni rólam, hogy középen nyomom a fogkrémes tubust. Szerencsére allergiás vagyok a macskák szőrére. Így legalább van egy jó kifogásom a macskatartás ellen. A macskák olyan hülyék. Kikapcsolódásként kicsi óraalkatrészekből és egyéb apró fémtárgyakból építek össze rovarnak látszó jópofa pici szobrokat. Jó, egyelőre még egy ilyet sem csináltam, de biztos jó lenne.

Megalomán vagyok. Kalandor és részlet-fetisiszta. A konvenciókat és a középszerű dolgokat utálom. Csak a tökéletes elég jó. A haladás fontosabb, mint a tradíció, mert a jövő fontosabb, mint a múlt. Ezért furcsa, rendhagyó dolgokat szeretek a legjobban csinálni. Olyanokat, amik elég kirívóak és figyelemreméltóak. Várni nem tudok. Élvezem, amit csinálok, mert azt csinálom, amit szeretek. Ha valamihez nincs kedvem, azt nem csinálom. Az nem fontos.

Az sem lenne rossz, ha jógatanár lennék a világ másik végén, vagy csendben meditálnék hetekig. Az igazi kihívás viszont, hogy ezeket a mindennapjaimban gyakoroljam. Mi sem alkalmasabb erre egy tevékeny napnál. Főként akkor, ha volt felmerülő probléma, megoldandó feladat, sok kérdés, találó válasz, elfogadás, elengedés, nevetés, vita, kritika. Utóbbival csak óvatosan, én is emberből vagyok... de azért, ne kímélj! Gyere, csináljuk együtt, változtassunk! Meglátod, jó lesz!